lunes, 5 de octubre de 2009

Enamorarse en Panonia

Sus pestañas aleteaban brisas que me acercaban aromas de sándalo. Sus ojos, pozos negros, imantaban mi hálito hacia su quietud absorta. Sus labios, pulpas de la fruta más codiciada, vibraban sutiles, casi imperceptibles. Su voz, contorsionándose entre palabras, acrecentaba a cada segundo el paroxismo de mi impaciencia. Ella leía:

A nyelv az emberi beszédtevékenység eszközrendszere, a tevékenység maga. A tevékenység során születő eredmény már nem a nyelv, hanem a beszéd, illetőleg annak egységnyi megjelenési formájaként: a szöveg. Minthogy azonban minden emberi beszéd valamilyen nyelv anyagából és törvényei szerint épül fel, az emberi beszéd formája és megformáltsága felől tekintve nyelvhasználat, funkciója felől nézve pedig kommunikáció. Hogy az emberi társadalmak a kommunikációs képességnek ezen a fokán állnak, ilyen eszközével bírnak, s egyedeiket ennek segítségével kapcsolják magukhoz, azt a nyelviség kifejezéssel jelölhetjük. Ezek szerint a nyelviség – mint tény és adottság – arra épül, hogy az emberi nem egységei – az együttélés alapját jelentő mikrotársadalmak – olyan eszközt fejlesztettek ki és használnak fel, amely a felhalmozódott tapasztalatokat mentális úton átadhatóvá-átvehetővé teszi.

Entonces la besé y el universo todo cobró sentido.


CATEGORÍA: Ficciones

5 comentarios:

  1. No me queda claro si la poseedora de tamañas armas de mujer, pestañas y todo lo demás, es servia, croata, húngara, austríaca, eslovena o bosnia, y como tampoco entiendo lo que chamulla...

    ResponderEliminar
  2. BE-LLI-SI-MO.
    En cuatro palabras.
    Un beso

    ResponderEliminar
  3. Hermoso texto... al menos la parte que he entendido que el otro, ni idea :)

    Besos

    ResponderEliminar
  4. Koszonom, hogy egy erdekes blog

    ResponderEliminar